Új szervezeti struktúrában, a régi mellett új arcokkal, de változatlan lelkesedéssel indult útjára a sétafoci program.
A megszokott létszám több mint duplája, 27 fő didergett a csütörtök esti lámpafénynél az FTC-MVM Sportközpontban – nem is beszélve azokról, akik jelenleg még nem voltak alkalmasak a játékra, de így is kijöttek a csapattársak miatt. Nem csak a létszámban volt változás, de a korosztály is. 2020 őszén, egy szép, napos délelőttön tizenhárom 65 év feletti úrral indult el az FTC-ben a sétafoci. A korosztály immáron kibővült az „U65-ös” fiatalokkal is, ugyanis az idén már az 50 éven felülieknek is lehetőségük volt csatlakozni a programba. Ami pedig még inkább ékesíti a már amúgy is színes társaságot az két hölgy jelenléte. Egy hagyományos futballcsapatnál okozhatna némi fejtörést a Ódor Zoltán – Horváth Roland edzőpárosnak, hogy miként tegye mindenki számára egyenlően élvezhetővé a játékot, de a sétafoci már csak olyan, hogy tényleg mindenkié, ahol közel egyenlően van lehetősége mindenkinek érvényesülni.
Ez persze nem jelenti, hogy könnyű megbirkózni a feladattal. A labdarúgás szerelmeseit már csak úgy teremtette a Jóisten, hogyha a kapu felé nyílik üres terület, akkor bizony igyekezzen, ahogy az erejéből kitelik, pláne, ha a Ferencvárosban teszi, ami nem csak az újakra érvényes, hanem bizony a régi csapattagokra is. Az egyszerre két pályán zajló játékok során, pont egy régimotoros csapattag gólját kellett – heves reklamálás mellett, nehéz szívvel – érvényteleníteni a túl fürge lépteiért. Kell tehát gyakorlat mind az aktív labdarúgóknak, mind a sétafocistáknak. Az immáron heti két alkalommal zajló foglalkozáson pedig lesz erre bőven lehetőség. Na és persze szükség is, hiszen a márciusi, szófiai kaland csak a kezdete volt a ferencvárosi sétafocinak.
