15 álmos ember gyülekezett hajnali 5-kor május 26-án a népligeti Fradi bázis bejáratánál, hogy egy érdekesnek ígérkező két napos sétafoci tornán vegyenek részt a festői szépségű, borairól híres Montepulcianoban, ahol a szervezők hagyományt teremtő jelleggel kívánták megrendezni az első tornát három nemzet részvételével. Az olaszok meghívták a 2022-es olasz bajnokcsapatot a Bielle csapatát, az angol Arsenalt, a római Laziot.
Csapatunk mellett a 8 résztvevő között volt a helyi NAGC, az Alessandria és a Poliziana csapata is.
Sajnos a lelkes rendezők a torna előestéjén tudták meg, hogy a Pisa csapata lemondta a szereplést, így a helyükön egy, aznap délután a résztvevőkből toborzott olasz csapat lépett pályára a csoportmeccsek során, mely alakulat főleg a nagy létszámú Lazióból verbuválódott.
Csapatunknak teljesen új volt a sétafocinak ez a típusa, ahol kézilabda kapura, kapussal folyt a küzdelem a pontokért. A szokatlan szabályok között a leglényegesebb talán az volt, hogy a hatoson belülre sem a támadó, sem a védőcsapat tagjai nem léphettek be, azaz csak a hatoson kívülről lehetett érvényes gólt szerezni.
A szombati nap első fele, az olaszos reggeli után városnézéssel kezdődött. Sokan szereztek be különleges borokat a lenyűgöző kínálatból, de jutott idő ajándékok vásárlására is, mert a torna első meccsét délután 3 órakor a vegyes csapat ellen vívtuk.
A könnyű ebéd és a csendes pihenő után az olasz vegyes csapat ellen a szokatlan szabályrendszer rányomta a bélyegét a játékunkra, de a védekezésünk jól működött, így a 0:0-s döntetlen arra mindenképp jó volt, hogy tanuljuk ezt a játékot.
A rendezők tájékoztatása szerint ez a meccs is beleszámít a csoportunk eredményeibe, amely kvartettnek még az Alessandrio és Poliziana volt még a tagja.
A rendezők szabadkoztak, hogy az első napra kirendelt vizsgázott játékvezetők nem jelentek meg, de nem gondoltuk, hogy ennek még jelentősége lesz. Nos, ebben tévedtünk. A második meccsünkön az Alessandria ellen ugyanis nagyon érződött a hazai pálya, ami erősen hátráltatta a csapatunkat. Aki gyakran néz a Fradi mérkőzéseit az tudja mire gondolhat a krónikás. Volt, hogy szabadrúgásunkat annyiszor ismételtette meg a hős talján, ahányszor Kovács Sanyi alias Red Pitt helyzetbe került. Sajnos egy eladott labda után vezetést szerzett az Alessandria, s ezt az előnyt meg tudták őrizni a lefújásig. A legjobb védő díját kétségtelenül az olasz sípmester érdemelte ki. Így nehéz helyzetből vártuk a Poliziana elleni összecsapást.
Kezdjük ennek a meccsnek az összefoglalóját a végével: nagyot dobbant a Fradi szív! A szokatlan játékmódhoz egyre jobban alkalmazkodó csapatunk nagy elszántsággal vetette bele magát a meccsbe, ennek eredményeképp a meccs elején vezetést szereztünk. Egy a Becz János által szerzett labdát követően az örökifjú Tajti Lajos passzolt Fritz Csabának, aki pontos lövéssel lőtte ki a jobb alsó sarkot. 1:0 ide! A 15 magyar szívről egy időben 15 kő esett le, fokozva a harci szellemet! Védekezésünk megbízható volt, a passzjátékunk gyors és pontos volt, aminek eredményeképp Dunavölgyi Gábor remek passzát Kovács Sanyi értékesítette: 2:0! Innen már nem lehet veszíteni! Bár a fordulás után elért egy becsületgólt a Poliziana, de ez nem zökkentette ki csapatunkat, válaszunk nem késett soká! Csordás András kapott egy átadás a hatoson kissé kisodródva, amit a hatos túlsó oldalán álló Kovács Sándorhoz emelt, aki azt kapásból a kapuba belsőzte!
Így kialakult a legjobb négy mezőnye, melynek csapatunk mellett tagja lett az Arsenal, az olaszok bajnokcsapata, a Bielle és a minket legyőző Alessandria. A torna kiegyensúlyozottságát mi sem jellemzi jobban, hogy a másik ágon egyaránt 6-6 ponttal végzett az Arsenal, a Lazio és az olasz bajnok, és a sorrendet a házigazdák hosszas tanakodás tudták csak eldönteni. A rossz nyelvek szerint, nem akarták, hogy az azzurók essenek az alsó körbe, de nem találták a megfejtést. Fáradtan, de elégedetten készültünk az esti közös vacsorához, melyen remek olasz ételsorral készültek vendéglátóink, de természetesen a mi pálinkánk is nagy tetszést aratott ellenfeleink köreiben.
A másik ágon az Alessandria–Arsenal meccs is gól nélkül zárult, így ott is az olaszok játszhattak finálét a sikeresen megvívott büntető párbaj után.
Következett a meccs a harmadik helyért az angolok ellen. Ezen a meccsen már „hivatásos” játékvezető fújta a sípot, ami jelentősen lelassította az angolokat, akik az előző napon az angol focitól megszokott módon a mezőny legtöbbet futó csapata volt, s nem csak átvitt értelemben. Sorra alakítottuk ki helyzeteinket, de az angol kapus földöntúli bravúrokkal hárította lövéseinket. Mint azt később megtudtuk, Mick, az angol kapus az angol 60+ sétafociválogatott alapembere. A foci Istene büntetett: a kihagyott helyzetek után egy védelmi hiba angol gólt eredményezett. Bár ezután is voltak kidolgozott helyzeteink, ezúttal úgy tűnt, reggelig sem rúgunk gólt, de erre módunk sem volt, hiszen a rendkívül korrekt játékvezető a 30. percet követően lefújta a meccset, így a 4. helyen végeztünk.
Érdemes megjegyezni, hogy a döntőben ismét gól nélküli döntetlen lett az eredmény, azaz a legjobb négy csapat sorrendjét tényleg csak parányi különbségek döntötték el.
A torna végső sorrendje tehát az alábbiak szerint alakult:
1. Alessandria (olasz)
2. Bielle (olasz)
3. Arsenal (angol)
4. Ferencváros
5. Lazio (olasz)
6. Poliziana (olasz)
7. NAGC (olasz)
8. vegyes csapat (a 2. napon már nem léptek pályára)
Az eredményhirdetésen eljátszották mindhárom nemzet himnuszát, s a magyar himnusz hangjai alatt bizony elcsuklott néhányszor egy-egy éneklő hang. Nagypapák és meglett családapák törölgették párásodó szemüket titokban. Az érmek és a kupák étadása során a rendezők és a résztvevők megfogadták: Jövőre veletek ugyanitt!
Fritz Csaba
